Tihany
|
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
| Tihany | ||
| ||
| Becenév: a Balaton ékszerdoboza | ||
| Közigazgatás | ||
| Ország | ||
| Régió | Közép-Dunántúl | |
| Vármegye | Veszprém | |
| Járás | Balatonfüredi | |
| Jogállás | község | |
| Polgármester | Kötél Balázs (független)[1] | |
| Irányítószám | 8237 | |
| Körzethívószám | 87 | |
| Testvértelepülései | ||
| Népesség | ||
| Teljes népesség | 1330 fő (2025. jan. 1.)[2] | |
| Népsűrűség | 50,6 fő/km² | |
| Földrajzi adatok | ||
| Terület | 27,33 km² | |
| Időzóna | CET, UTC+1 | |
| Elhelyezkedése | ||
![]() | ||
| Tihany weboldala | ||
A Wikimédia Commons tartalmaz Tihany témájú médiaállományokat. | ||
Tihany (középkorban: Tihon) község a Balaton-felvidéken, Veszprém vármegyében, a Balatonfüredi járásban. Látványos táji és természeti adottságokban bővelkedő község a Balatonba nyúló Tihanyi-félszigeten. A község központjában áll a Tihanyi Bencés Apátság, amelyet 1055 -ben alapított I. András magyar király, aki az apátság kriptájában lett eltemetve. Az apátság alapító okirata a magyar nyelv első fennmaradt szórványemléke, amelyet a Pannonhalmi Bencés Főapátságban őriznek. Maga a templom 1754-ben épült át barokk stílusban. A ma is működő apátság történelmi és művészeti jelentősége miatt kedvelt turisztikai látványosság.
Az apátság a Habsburg-történelem lábjegyzeteként is szerepel – Ausztria utolsó Habsburg-császára, I. Károly rövid ideig itt volt fogságban, miután másodszor próbálta visszaszerezni Magyarország trónját. Híres, még ma is meglévő nevezetessége a helynek a tihanyi visszhang vagy echo, amely a tihanyi apátság és a Visszhang-domb között keletkezett akkor, mikor még épületek a hang szabad oda-vissza terjedését nem gátolták. Tiszta, csendes időben még most is megfigyelhető, elsősorban télen. Voltak versek erre a visszhangra, mint Csokonai Vitéz Mihály és Vörösmarty Mihály, de a leghíresebb Garay Jánosé, összefoglalva a hely legendáját.
A Balaton partján áll a Habsburg császári család egykori nyári rezidenciája, amely a család magántulajdonában maradt a második világháború végéig. Ezután szállodaként használták, de később[mikor?] újra magánkézbe került, így ismét nem hozzáférhető a nyilvánosság számára.

Szent István király korától 1946-ig Zala vármegyéhez tartozott.[3]
Nevének eredete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A név a szláv Tichoň-ból származik: jelentése „csendes, hallgatag ember” (ez a latin ticho szóból ered, ami annyit tesz: „csend”).[4][5]
Földrajz
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Tihany a Balatont két medencére osztó Tihanyi-félszigeten fekszik. A tájat vulkanikus erők formálták évmilliókkal ezelőtt; ennek ma is látható nyoma többek között a két kaldera, melyekben a Belső- és a Külső-tó kialakult. A vulkanikus utótevékenység több mint száz gejzírkúpot alakított ki, melyek közül a legismertebb az Aranyház. A félsziget a geológiai érdekességek mellett számos ritka növény- és állatfajnak is otthont ad. 1952-ben itt hozták létre Magyarország első tájvédelmi körzetét.[6]
A félsziget alapzatát a Pannon-tengerből származó sárgás-fehér homok- és agyagrétegek adják, ezek a meredek partokon villannak elő (Fehér-part, Szarkádi erdő). Erre a tengeri eredetű üledékre rakódott rá a tűzhányók kiszórt törmelékanyaga, amely bazalttufává cementálódott és a barna és a szürke számtalan árnyalatában található meg (Apáti-hegy). A harmadik összetevő, a hévforráskúpok kőzete ásványokból épül fel.
A terület a Bakony–Balaton-felvidék földrajzi régióhoz tartozik, „amelynek vulkáni területe a legidősebb alkáli bazalt vulkánja, a tihanyi vulkán (7,5–8 Ma) volt. A már szinte nyomtalanul eltűnt vulkáni süveg magmás aktivitása során kis mennyiségű, felsőköpeny eredetű, peridotitos összetételű zárvány is a felszínre került, amely lehetőséget nyújt a Balaton-felvidék alatti felsőköpeny 8 millió évvel ezelőtti állapotának közvetlen vizsgálatára” – írják róla a geológusok. A helyi házak nagy része is az itt bányászott tihanyi bazalttufából épült, de ennek bányászása ma már nem megengedett.
A felső-pannon tenger képződményeiben egyre homokosabb a rétegsor, az előrenyomuló víz beterítette a mai középhegységek peremzónáit. A mintegy 40–50 m vastag rétegben találhatók meg a híres kecskekörmök (Congeria ungulacaprae-k). Tihanyban a klasszikus lelőhely a gödrösi agyagbánya volt. Ezeket ma már nem mossa partra a víz, mert a partot kikövezték. Csak a népi monda őrzi a vízbe veszett kecskenyáj történetét.
A szárazföld felől bevezető út mellett jobbra fekszik a Külső-tó, amelyet nádas övez, és a természetvédelmi okokból nem látogatható. Más a használata a falu déli részén fekvő Belső-tónak, amely körül pihenőpark, futballpálya és játszótér található, és amely leghamarabb fagy be télen, és ezért kedvelt korcsolyapálya is.
A lakott településen kívül szőlők, legelők, erdők és levendulaültetvények találhatók a környéken.

Történelem
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A régészeti leletek tanúsága szerint a félsziget már az őskorban is lakott volt. Víztől védett fekvése miatt a bronzkor, a vaskor és a római kor pannoniai népei is lakták. A római időkben átkelőhely is működött itt.
A mai település eredete a középkorig nyúlik vissza. I. András király 1055-ben itt jelölte ki a királyi család temetkezőhelyét, mely fölé bencés monostort építettek. A Tihanyi apátság a 13. századtól hiteleshely (locus authenticus) volt, azaz oklevelek kiállítására volt jogosult. A monostort a 16-17. századi török háborúk idején várrá alakították. A 18. században épült újjá barokk stílusban.
1891-ben 893 magyar lakosa volt, ekkortájt állami faiskola is működött itt.
Tihanyban halászták, amikor még volt, a gardát, a látott halat, amelynek csoportjait („bandáit”[7]) a halleső a parti hegy tetejéről figyelt, és észlelt sötét foltként, majd jelzett a vízen lévő társainak, merre haladjanak. Ezt nagyon szépen és részletesen leírja Herman Ottó. Aki a vonuló gardát a hegy tetején figyelte, az a hegyen járó nevet viselte.
Az eredetileg többnyire halászattal foglalkozó falu az 1962-1963 között épült Hotel Tihany átadása óta számít turisztikailag frekventált helynek, elsősorban történelmi és kulturális értékei, természeti környezete és a Balaton közelsége miatt.[6][8]
Legenda
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A legenda szerint a Balatonról partra mosott „kecskekörmök” kapcsolatos, amelyek valójában őskori kagylók sarkai. A történet szerint élt a félszigeten egy világszép hercegnő, akinek mindenki messze földről a csodájára járt. Ám mindhiába, ugyanis az aranyszőrű kecskéket legeltető lány néma volt. A Balatonból kiemelkedő hullámkirály szeme is megakadt a szépséges királylányon, kért is tőle egy bögre kecsketejet beteg fiának. Ennek fejében feloldja őt a némasága alól. Ám a királylány az ajánlatot visszautasította, a hullámkirály fia pedig belehalt a fájdalomba. A fiú apja éktelen haragra gerjedt, és a kegyetlen királylányt sziklába záratta. A magára maradt nyáj a tóba veszett; körmeiket azóta is partra hordja a víz. A királylány pedig azóta is sziklába zárva vezekel bűneiért, minden arra járó kérdésére felelnie kell. Ő ugyanis a tihanyi visszhang. A kikiáltó lányra emlékeztető kő még mindig látható a falu közelében.
Közélete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Polgármesterei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Ciklus | Név | Jelölő szervezet(ek) | |
|---|---|---|---|
| 1990–1994 | Kántás Vince | KDNP[9] | |
| 1994–1998 | Bors István | független[10] | |
| 1998–2002 | független[11] | ||
| 2002–2006 | független[12] | ||
| 2006–2010 | Tósoki Imre | független[13] | |
| 2010–2014 | Fidesz-KDNP[14] | ||
| 2014–2019 | Fidesz-KDNP[15] | ||
| 2019–2024 | Fidesz-KDNP[16] | ||
| 2024– | Kötél Balázs | független[1] |
Gazdaság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A két lefolyástalan területen található (egykori krátergödrökben kialakult) tó és a Balaton-part nádasait rendszeresen aratják, a kitermelt nádat még ma is szívesen használják tetőfedésre és egyéb célú, főleg építőipari értékesítésre. A halászat és földművelés mára már nem jelentős, főleg, hogy a Balaton halállománya megcsappant és erősen átalakult, ezért a helyben lakók az idegenforgalmat szolgálják ki, mind ingatlanaikkal, mind munkaerejükkel.

A település életében régóta fontos szerepet játszik a levendulatermesztés, az 1930-as években a levendulaolajat még a tőzsdén is jegyezték. Tihanyban egészen az 1960-as évekig zajlott nagyipari lepárlás, de aztán több évtizedre megszűnt. A 21. század elején ismét megnőtt az érdeklődés a levendula iránt, manufaktúrák, kisebb vállalkozások jöttek létre, amelyek kozmetikai, gyógyászati és gasztronómiai termékeket állítanak elő a növényből. 2019-ben egy új, nagy kapacitású ipari lepárlót is átadtak.[17]
Közlekedés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Közúton északi irányból, a Balaton északi partján vezető 71-es főút felől érhető el, annak a 42+600-as vagy a 43+400-as kilométerszelvényénél lévő elágazások felől. [Mindkét helyen a 7117-es út ágazik ki, illetve torkollik be a 71-esbe: ez az út kanyarog végig az egész Tihanyi-félszigeten, a település központjától délre egy átkötéssel (71 122-es út, Fürdőtelepi út).] Dél felől Szántódról komppal közelíthető meg.
Vasúti kapcsolata nincs (bár régebben az aszófői vasútállomás neve Aszófő-Tihany vasútállomás volt), autóbusszal Balatonfüred felől érhető el.
Népesség
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A település népességének változása:
| Lakosok száma | 734 | 893 | 848 | 1027 | 1445 | 1493 | 1358 | 1369 | 1334 | 1330 |
| 1870 | 1890 | 1920 | 1941 | 1970 | 1990 | 2013 | 2015 | 2023 | 2025 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,6%-a magyarnak, 2,6% németnek, 0,3% románnak mondta magát (15,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 61%, református 8,8%, evangélikus 1%, görögkatolikus 0,4%, felekezeten kívüli 5,6% (22,4% nem nyilatkozott).[18]
2022-ben a lakosság 88%-a vallotta magát magyarnak, 2,3% németnek, 0,4% szlováknak, 0,2% ukránnak, 0,2% cigánynak, 0,2% románnak, 0,1-0,1% horvátnak, örménynek és ruszinnak, 4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (11,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 45,2% volt római katolikus, 5,4% református, 1% evangélikus, 1% görög katolikus, 0,2% izraelita, 0,1% ortodox, 0,4% egyéb keresztény, 3,5% egyéb katolikus, 7,8% felekezeten kívüli (35,4% nem válaszolt).[19]
Nevezetességek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A tihanyi kálvária
- Tihany főutcája
- A Csúcshegy légi fotón
- A Csúcshegy légi felvételen
Tihany legjelentősebb épületegyüttese a dombtetőn álló tihanyi apátság. 1055-ben alapította I. András király, akinek a síremléke a romanikus stílusú altemplomban található; alapítólevele az egyik legrégebbi magyar nyelvemlék. A ma látható, 1752-ben felépült barokk stílusú kéttornyú templom a település jelképévé vált.
Az apátságtól a Pisky sétány vezet a Visszhang-domb felé. Itt található a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (parasztgazda háza és halászcéh háza). Az Ófalu nevezetességei közé tartozik még a fazekasház, a református templom és harangláb, valamint a kálvária. A Babamúzeumban népviseletbe öltöztetett porcelánfejű babák láthatók.
A Balaton partján áll az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet épülete, 1924-1925 között épült József főherceg számára nyaraló kastélyként, valamint a kikötő körüli Fürdőtelepen 1923-ban emelt Sport Szálló épülete. A látogatható tihanyi obszervatóriumban a Föld mágneses terének változásait figyelik; ebben az épületben kapott helyet a geofizikus Eötvös Loránd emlékkiállítása is.
A Tihanyi-félsziget látnivalói közé tartoznak a barátlakások és az Óvár-hegy földsáncrendszere.
Régi mondások, falucsúfolók a településről
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Mér’ építették a tihanyi templomot dombtetőre? Pénzér’.[20]
Megjelenése a kultúrában
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A tihanyi várban kezdte 1584-ben katonai pályáját Wathay Ferenc költő, festő, végvári vitéz.
Az 1960-as évektől kezdve vált a félsziget kedveltté a művészek körében: Tihanyban nyaralt és dolgozott sok éven át Illyés Gyula és Borsos Miklós; a település részét képező Sajkodon élt néhány évig Németh László, itt vendégeskedett Szabó Lőrinc. Rajtuk kívül számos alkotót megihletett a táj, akár úgy is, hogy munkájának olyan címet adott, amelyben a Tihany szó előfordul.
Németh Magda, Németh László író lánya Sajkodról:
Sajkod kis település a tihanyi félsziget nyakában, a Csúcs-hegy tövében, széles kilátással a Nagy-Balatonra. Nemcsak fekvése kivételes, de flórája is egészen egyedülálló az országban, valamelyest mediterrán. […] A Csúcs-hegyről – amely néhány perces kapaszkodó Sajkodtól – látható a Tihanyi Apátságon túl megcsillanó Füredi-öböl, a falu a Belső-tóval, a híres levendulás a környező erdőkkel, az egész Nagy-Balaton s a hegy tövében meghúzódó, az ötvenes években csupán néhány házikóból álló telep, hátterében pedig Aszófő község. A gyógyfüvekben gazdag növényzet illata, a mélységes csend meghitté tette a hegyoldal hangulatát.
A nyarakat helyi házában töltötte Tordy Géza Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, rendező, a Nemzet Színésze.[21][22]
Testvérvárosai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Képek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Rege cukrászda panoráma terasz
- A Belső-tó
- A bozsai öbölben – Sajkod
- Viharfelhő a Visszhang-domb felett 2008 júliusában
- Külső-tó
- Tihany Echo
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 "Tihany települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Nemzeti Választási Iroda. 2024. június 9. Hozzáférés: 2024. szeptember 28.
- ↑ "Magyarország helységnévtára". Központi Statisztikai Hivatal. 2025. szeptember 30. Hozzáférés: 2025. október 1.
- ↑ "Járástörténelem: évszázadok és változások" (magyar nyelven). Zalai Hírlap Online – zaol.hu. 2013. február 25. 2016. március 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. november 26.
- ↑ Kiss, Lajos (1978). Földrajzi nevek etimológiai szótára (in Hungarian). Budapest: Akadémiai. p. 642.
- ↑ Stanislav, Ján (2004). Slovenský juh v stredoveku II (in Slovak). Slovenské literárne centrum. p. 454. ISBN 80-88878-89-6.
- 1 2 "Tihany története" (magyar nyelven). Tihany. 2009. december 17. 2010. augusztus 17. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. július 5.
- ↑ "A látott hal háza - Tihanyban". ÉpítészFórum. Hozzáférés: 2019. július 16.
- ↑ A tihanyi ékkő története - Tó-retro blog, 2019.12.06.
- ↑ "Tihany települési választás eredményei" (txt) (magyar nyelven). Nemzeti Választási Iroda. 1990. Hozzáférés: 2020. február 21.
- ↑ "Tihany települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Országos Választási Iroda. 1994. december 11. Hozzáférés: 2020. február 7.
- ↑ "Tihany települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Országos Választási Iroda. 1998. október 18. Hozzáférés: 2020. április 4.
- ↑ "Tihany települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Országos Választási Iroda. 2002. október 20. Hozzáférés: 2020. április 4.
- ↑ "Tihany települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Országos Választási Iroda. 2006. október 1. Hozzáférés: 2020. április 4.
- ↑ "Tihany települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Országos Választási Iroda. 2010. október 3. Hozzáférés: 2011. július 26.
- ↑ "Tihany települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Nemzeti Választási Iroda. 2014. október 12. Hozzáférés: 2020. február 9.
- ↑ "Tihany települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Nemzeti Választási Iroda. 2019. október 13. Hozzáférés: 2024. június 13.
- ↑ "Új levendulalepárló üzemet nyitottak Tihanyban". Hírado. 2019. július 15. Hozzáférés: 2019. július 16.
- ↑ Tihany Helységnévtár
- ↑ Tihany Helységnévtár
- ↑ Vázsonyi Izidor gyűjtése. Magyar Nyelv – 9. évfolyam – 1913. Népnyelv/2., 91-92. oldal. Online hozzáférés: 2025. február 28.
- ↑ András, Bajtai (2017. április 17.). "Ezért nem láttuk évek óta Tordy Gézát - A színészlegenda megrázó vallomást tett". femina.hu. Hozzáférés: 2024. április 1.
- ↑ "Tordy Géza titkai". 168.hu. 2008. július 3. Hozzáférés: 2024. április 1.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Hivatalos honlap (magyar, angol, német, francia)
- Tihany Turizmusáért Egyesület[halott link] (magyar, angol, német, francia)
- Tihany bemutatása – Balcsi.net
- Tihany látnivalói
- Tihanyi fényképek, panorámaképek
