Makarja
| Makarja (Макарьово) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Terület | Kárpátalja |
| Járás | Munkácsi járás |
| Község | Munkács község (2020. június 12. – ) |
| Rang | falu |
| Alapítás éve | 1700 |
| Irányítószám | 89676 |
| Körzethívószám | 3131 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1756 fő (2001) |
| Népsűrűség | 525,16 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 126 m |
| Terület | 3,338 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Makarja témájú médiaállományokat. |
Makarja település Ukrajnában, Kárpátalján, a Munkácsi járásban.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Munkácstól délre, Romocsfalva, Beregújfalu, Bárdháza és Kissarkad közt fekvő település.
Nevének eredete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Neve magyar eredetű, valószínűleg személynévből keletkezett magyar névadással. A személynév forrása lehet a magyar Makaria, az ukrán/orosz Макарь, Макарій, a román Macarie, illetve a görög Μακαριος családnév. Első lakójáról vagy alapítójáról nevezhették el, aki ruszin vagy román személy lehetett. Mai ukrán neve a magyar név szlávosításával jött létre.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Makarja a 14. század második felében települt, az egykori Szernye-mocsár keleti peremén. A település a kenézi alapítású falvak sorába tartozik. 1393-ban román vajdák birtokaként tűnik fel „Makarya” néven.
1496-ban „Makarja”, 1596-ban „Makaria” formában említik. A középkorban jelentős magyar lakossága volt, de később elruszinosodott.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „MAKARIA. Orosz falu Bereg Várm. földes Ura G. Schönborn Uraság, lakosai többen ó hitűek, fekszik Radvánhoz nem meszsze, és annak filiája, határja zabnál, és kukoritzánál egyebet nem terem.”[1]
Anyakönyvet 1816-tól vezettek görögkatolikus egyházában.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Makaria orosz falu, Beregh vgyében, ut. posta Munkácshoz délre 1 3/4 mfdnyire: 478 g. kath., 11 zsidó lak. Gör. kath. paroch. Határa rozsot, kukoriczát, zabot meglehetősen terem. F. u. Schönborn.”[2]
A trianoni béke előtt Bereg vármegye Munkácsi járásához tartozott. Az első világháborút követően a mesterségesen létrehozott Csehszlovákiához csatolták, majd 1938 novembertől ismét Magyarországhoz tartozott 1944 őszéig, amikor a szovjet csapatok megszállták.
1945-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, s ezzel együtt a Szovjetunió részévé vált. 1991 óta a független Ukrajna része.
Népessége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1910-ben 1372 lakosából 77 magyar, 39 német, 1241 ruszin volt; ebből 13 római katolikus, 1291 görögkatolikus, 13 görögkeleti ortodox, 48 izraelita volt.
Nevezetessége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Görögkatolikus fatemplomát Védő Boldogasszony tiszteletére szentelték.
Neves személyek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Sebestyén Zsolt: Kárpátalja helységnevei
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár". www.arcanum.com. Hozzáférés: 2026. március 17.
- ↑ "Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára | Országleírások | Kézikönyvtár". www.arcanum.com. Hozzáférés: 2026. március 17.
