Iványi
| Iványi (Іванівці) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Ukrajna |
| Terület | Kárpátalja |
| Járás |
|
| Község | Iványi község (2020. július 17. – ) |
| Rang | falu |
| Alapítás éve | 1400 |
| Irányítószám | 89622 |
| Körzethívószám | 3131 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1222 fő (2001) |
| Népsűrűség | 703,92 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 117 m |
| Terület | 1,736 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 28′ 18″, k. h. 22° 38′ 43″48.471667°N 22.645278°EKoordináták: é. sz. 48° 28′ 18″, k. h. 22° 38′ 43″48.471667°N 22.645278°E | |
 Iványi
Pozíció Kárpátalja térképén
|
Iványi (ukránul: Іванівці [Ivanyivci], oroszul: Ивановци [Ivanovci], szlovákul: Ivanice) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Munkácsi járásban.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Munkácstól 6 km-re északnyugatra, a Latorca jobb oldalán fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Iványi már a 13. században templomos hely volt, neve 1333-ban szerepelt a pápai tizedjegyzékben is.
A 14. században népes faluként említették, ahol jelentős szőlőművelés folyt. 1391-ben mint királynéi birtokot említették.
Középkori templomának maradványait 1869-ben tárták fel a Latorca kiszáradt egykori medrének partján. Valószínűleg 1650 után pusztult el.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „IVÁNYI. Orosz falu Bereg Várm. földes Ura G.Schönborn Uraság, lakosai leg inkább ó hitűek, fekszik a’ Kaszonyi kerűletben, Ruszkótzhoz 1/4 mértföldnyire, Munkátson jó módgyok van vagyonnyaiknak eladására, melly 1 mértföld hozzá, és szőlö hegyek is jó van, de szántó földgyei tsekélyek, és fa nélkül is szűkölködnek.”[1]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Iványi (Iwanuwci), orosz falu, Beregh vmegyében, Munkácshoz éjszak-nyugotra 1 1/4 mfldnyire: 5 rom., 561 g. kath., 9 zsidó lak. Gör. kath. parochia. Földje csekély; szőlőhegye jó; szénája elég; de legnagyobb nevezetessége, felette dicsértetett vasas ásványos vizében s fördő-intézetében áll. F. u. gr. Schönborn.”[2]
A falu már a 19. században híres volt vasas fürdőjéről, 1881-ben a falu délkeleti részén fürdőház épült. A trianoni békéig Bereg vármegye Latorcai járásához tartozott. Az első világháborút követően a mesterségesen létrehozott Csehszlovákiához csatolták, majd 1938 novembertől ismét Magyarországhoz tartozott 1944 őszéig, amikor a szovjet csapatok megszállták.
1945-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, s ezzel együtt a Szovjetunió részévé vált. 1991 óta a független Ukrajna része. 2020-ig Klacsanó tartozott hozzá.
Népessége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1910-ben 858 lakosából 18 magyar, 61 német, 779 ruszin volt; ebből 10 római katolikus, 787 görögkatolikus, 57 izraelita volt.
- Lakosainak száma 2001-ben 1222 volt.
Nevezetességek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Görögkatolikus temploma a hagyomány szerint a római katolikus templom köveiből épült fel a 19. század elején.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Németh Adél: Kárpátalja (1991) ISBN 963 243 7241
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár". www.arcanum.com. Hozzáférés: 2026. január 6.
- ↑ "Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára | Országleírások | Kézikönyvtár". www.arcanum.com. Hozzáférés: 2026. január 6.
