Quintus Pontius Pilatus
Quintus Pontius Pilatus (gyakran Poncius Pilátus) Kr. u. 26. és 36. közt Tiberius császár procuratori rangú helytartója volt Iudaea provinciában. Személye elsősorban a Biblia újszövetségi részének elbeszéléseiből ismert. A történettudomány mai állása szerint halálra ítélte a Názáreti Jézust, de az Újszövetség szerint e tettében politikai érdekek motiválták és jobb meggyőződése ellenére cselekedett (lásd: „...mosom kezeim...” szállóige).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Quintus Pontius Pilatus, Iudaea ötödik helytartója volt, akit Tiberius császár küldött Kr. u. 26-ban Palesztinába. Közvetlen hivatali felettese a syriai legatus volt. Rezidenciája Caesarea Maritimában, a iudaeai tengerparton fekvő városban volt. Mielőtt Iudaeába került, Pilátus életéről nem sokat tudunk, de az a valószínű, hogy a "Gens Pontia" leszármazottja lehetett, és a lovagrendből (ordo equester) került ki. Hivatali kinevezését Lucius Aelius Seianusnak köszönhette, aki a császári gárda prefektusa volt, és nem nagyon szerette a zsidóságot. Pilatus hivatali éveinek elején ugyanezt az irányvonalat követte, mintegy "hálaként" Seianus felé. A szamaritánusok között rendezett vérfürdő után a zsidók felelősségre vonták őt a szíriai legatus előtt, aki Kr. u. 36-ban számadásra Rómába rendelte őt a császár elé. Galliába száműzték, és ott is halt meg valamikor a 30-as évek végén. A keresztény legendárium szerint élete végére keresztény lett, de ez eléggé valószínűtlen.
Nevének utólagos etimologizálása már a történelmi (vallási) szerepén alapul, két jelentést tulajdonítanak neki. Egyrészt a „pileus” szóra utal, melynek jelentése: „vászonsipka”, mégpedig olyan, amilyet a szabadon engedett rabszolgák kapnak. Átvitt értelemben tehát „semmirekellőt” jelent. Ugyanakkor a „pilum” szóval is kapcsolódhat, melynek jelentése: „hajítódárda”, vagyis egy erős lelkületű, kegyetlen emberre utal.
[szerkesztés] Ókori történetírók
Az ókori feljegyzések Pilatust rossz politikusnak ábrázolják, aki gyakran megsértette a zsidó nép érzéseit.
- Iosephus Flavius több alkalommal emlékezik meg Pilatusról:
- Mikor Júdeába került helytartónak, a római csapatok Jeruzsálembe vonulásakor az Antonius vár előtt a templomtéren felállíttatta hadijelvényeiket. Ez a zsidókat sértette, és követelték azok eltávolítását, tüntetésbe kezdtek. Pilatus a kezdeti ellenállása után látva a zsidók rendíthetetlenségét, eltávolíttatta a jelvényeket. (Zsidók története XVIII, 3, 1.[1]; Zsidó háború II, 9, 2.)
- Pilatus vízvezeték építését határozta el, melynek megvalósításához a templom kincstárából vett el pénzt. Ez alkalommal is tüntetést szerveztek a zsidók, melyet Pilatus civil ruhába öltözött katonáival igyekezett szétoszlatni. A nagy tömeg és pánik miatt többen meghaltak. (Zsidók története XVIII, 3, 2. [2])
- Hivatalvesztéséről is megemlékezik Iosephus Flavius. 36-ban lázadást sejtve kíméletlen vérengzést rendezett a szamariaiak között. A szamariaiak hivatalos vádiratot nyújtottak be Pilátus ellen Lucius Vitelliushoz, a syriai legátushoz. A legátus kivizsgálta a vádakat, és felmentette hivatalából Pilátust, majd Rómába küldte a császár elé. (Zsidók története XVIII, 4, 2)
- Alexandriai Philón leírása szerint Pilatus Heródes palotájában arany fogadalmi pajzsokat tettetett fel, melyen a császár neve állt. A zsidók bepanaszolták ezért a császárnak, aki elrendelte a pajzsok eltávolítását. (Legatio ad Gaium 38 [3])
- Cornelius Tacitus, a római történetíró fő munkájában Pilatusról a keresztények kapcsán emlékezik meg: Krisztust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette. (Annales XV, 44)
[szerkesztés] Pilátus az evangéliumokban
Az újszövetségi említések egybevágnak az ókori történetírók feljegyzéseivel.
Lukács evangéliuma Keresztelő Szent János működése kapcsán beszél Pilátusról: „Tiberius császár uralkodásának 15. esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Iudaea helytartója…” (Lk 3,1)
A szenvedéstörténeten kívül Lukács említi még később is Pilátust. A leírásból arra lehet következtetni, hogy Pilátus áldozatbemutatás közben öletett meg egy zarándokcsoportot Jeruzsálemben: jött néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus áldozatuk vérével vegyítette. (Lk 13,1)
A szenvedéstörténetben az evangélisták az alábbi helyeken elsősorban mint Jézus perében szereplő bírót említik Pilátust:
- Mk 15,1-15 || Mt 27,1-26 || Lk 23,1-25 || Jn 18,28-19:16
- Jn 19,19-22.
- Mk 15,42-45 || Mt 27,57-58 || Lk 23,50-52 || Jn 19,38.
- Mt 27,62-66.
Hasonlóan szerepel az Újszövetség más könyveiben is:
- ApCsel 3,13; 4,27; 13,28.
- 1Tim 6,13.
[szerkesztés] Régészeti adatok
- 1959-ben (más források szerint 1961-ben) olasz régészek Caesareában egy római színház maradványait ásták ki. A romok közt egy 80 × 60 cm-es mérföldkövet találtak, melyen egy latin felirattöredék olvasható Pilátus nevével.
-
- (CAESAREANSIBV)S TIBERIVM
- (PO)NTIVS PILATVS
- (PRAEF)ECTVS IVDA(EA)E
- (DEDIT)
- A kutatók szerint az eredeti szöveg így szólhatott: „A iudaeai prefektus, Pontius Pilatus ajándékozta ezt a Tiberieumot a caesareaiaknak.” A szöveg nem prokurátornak, hanem prefektusnak nevezi Pilátust, hasonlóan Tacitus leírásaihoz.
- Ám lehetséges, hogy mégsem ez volt a felirat szövege, mert Grüll Tibor magyar ókortörténész Pilatusról szóló monográfiájában a feliratot a következőképpen értelmezi Alföldi Géza, és valószínű, hogy ez lehet a közelebbi megoldás:
-
- (NAVTI)S TIBERIEVM
- (PO)NTIVS PILATVS
- (PRAEF)ECTVS IVDA(EA)E
- (REF)É(CIT)
- A felirat valószínű fordítása: „A Tiberieumot a tengerészeknek újjáépítette Pontius Pilatus, Iudaea praefectusa.”
- Az archeológiai leleteket gazdagítják azok a rézpénzek, melyeket Pilátus veretett a 29-32 időszakban. Az érméken főpapi bot és merítőkanál látható, mindkét tárgy a római főpap kelléke volt.
[szerkesztés] Legendák
[szerkesztés] Pilátus a művészetekben
- Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
- Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus előtt (1881)
- Popper Péter: Pilátus testamentuma
- Pachmann Péter: Pilátust játszani (2007) (Hivatalos weblap)
[szerkesztés] Pilátussal kapcsolatos szólások
- belekerül, mint Pilátus a krédóba
- mosom kezeimet
- Ponciustól Pilátusig (jár)
- Pilátus macskája - Pislog, mint Pilátus macskája (ámulva néz)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Források
- Josephus Flavius: A zsidók története, Gondolat Kiadó, Budapest 1994. ISBN 963-282-717-1
- Josephus Flavius: A zsidó háború, Gondolat Kiadó, Budapest, 1990. ISBN 963-001-388-6
- Gerhard Kroll: Jézus nyomában, Szent István Társulat, Budapest, 1985. ISBN 963-360-236-X
- Kurt A. Speidel: Das Urteil des Pilatus, KBW Verlag, Stuttgart, 1976. ISBN 3-460-31281-5
