Zsinat

Zsinat

Alapadatok
Görög név	σύνοδος, szünodosz
Latin név	synodus, concilium
Alapjelentés	közös út, összejövetel, tanácskozás
Főbb típusok	egyetemes, részleges, plenáris, tartományi, nemzeti, egyházmegyei zsinat
Bibliai előkép	jeruzsálemi tanácskozás (ApCsel 15)
Első egyetemes zsinat	első nikaiai zsinat (325)
Legutóbbi katolikus egyetemes zsinat	második vatikáni zsinat (1962–1965)
Következő katolikus egyetemes zsinat	nincs hivatalosan kihirdetve
Gyakoriság	rendkívüli, nem periodikus
Kiejtés	zsi-nat; görögösen: szünodosz

A zsinat vagy szinódus a keresztény egyházakban püspökök, egyházi tisztségviselők, illetve egyes hagyományokban papok, szerzetesek és világi hívek tanácskozása. Hitbeli, fegyelmi, liturgikus, pasztorális vagy egyházkormányzati kérdésekkel foglalkozik. A szó a görög σύνοδος, szünodosz kifejezésből ered, amelynek jelentése „közös út”, „együtt haladás”, „összejövetel”. Latin megfelelője a concilium, illetve a synodus.

A zsinatok szerepe és tekintélye jelentősen eltér a különböző keresztény felekezetekben. A Katolikus Egyház huszonegy zsinatot ismer el egyetemes zsinatként; az ortodox egyházak hagyományosan az első hét egyetemes zsinatot fogadják el; az ókeleti ortodox egyházak az első három zsinatot ismerik el; az Asszír Keleti Egyház pedig az első két zsinatot fogadja el.

A zsinat nem egyszerűen egyházi parlament. Teológiai, jogi és történeti jelentése attól függ, hogy melyik egyházban, milyen jogrend szerint, kiknek a részvételével és milyen hatáskörrel tartják meg. Egyes zsinatok dogmatikai meghatározásokat fogalmaztak meg, mások elsősorban fegyelmi, liturgikus, lelkipásztori vagy szervezeti kérdéseket szabályoztak.

Gyors összefoglaló

Kérdés	Rövid válasz
Mi a zsinat?	Keresztény egyházi tanácskozás hitbeli, fegyelmi, liturgikus vagy kormányzati kérdésekről.
Minden zsinat egyetemes?	Nem. Vannak egyetemes, tartományi, plenáris, nemzeti, egyházmegyei és más zsinati formák.
Ugyanazt jelenti minden felekezetben?	Nem. A katolikus, ortodox, ókeleti, asszír és protestáns hagyományok eltérően értelmezik.
Mi az első egyetemes zsinat?	Az első nikaiai zsinat 325-ben.
Miért fontosak a zsinatok?	Hitvallásokat fogalmaztak meg, vitákat rendeztek, fegyelmi szabályokat alkottak és az egyházi egységet védték.

Fogalom és etimológia

A zsinat szó a görög σύνοδος, synodos magyar megfelelője. A kifejezés eredeti jelentése „együtt haladás”, „közös út”, majd ebből általánosabb értelemben „összejövetel”, „gyűlés”, „tanácskozás”. A latin concilium szintén tanácskozást, összehívott gyűlést jelent. Melichár Kálmán szerint a görög synodos és a latin concilium egyaránt összejövetelt, összetalálkozást és gyülekezetet jelöl; a concilium szóban ugyanakkor az előzetes összehívás mozzanata is hangsúlyos.

A keresztény szóhasználatban a synodus és a concilium hosszú ideig részben felcserélhető fogalom volt. A nyugati egyházjogi nyelvben a concilium különösen az egyetemes és részleges zsinatokra, a synodus pedig gyakran az egyházmegyei zsinatokra vagy más tanácskozó gyűlésekre utal. A keleti keresztény egyházakban a szinódus kifejezés az egyházkormányzat rendes intézményeire is vonatkozhat.

A zsinati forma keresztény intézmény, de nem légüres térben alakult ki. A késő antik világban ismert volt a városi, tartományi, szenátusi és vallási tanácskozás gyakorlata. A zsidó szanhedrin, a görög városi gyűlések és a római birodalmi-tartományi tanácskozási kultúra tágabb történeti hátteret alkotott. A keresztény zsinatok közvetlen alapja azonban a püspöki tanítás, az apostoli hagyomány őrzése és az egyházi közösségek közötti egység keresése volt.

Történeti előzmények

A jeruzsálemi tanácskozás

A keresztény zsinati gyakorlat bibliai előképeként az Apostolok cselekedetei 15. fejezetében leírt jeruzsálemi tanácskozást szokás említeni. A vita arról szólt, hogy a pogány származású keresztényeknek szükséges-e a körülmetélés és a mózesi törvény teljes megtartása. A tanácskozáson Pál, Barnabás, Péter, Jakab, az apostolok és a presbiterek vettek részt. A döntés szerint a pogány keresztényekre nem rótták rá a mózesi törvény egészét, de bizonyos közösségi és erkölcsi előírások megtartását kérték tőlük.

Ez az esemény nem volt későbbi jogi értelemben vett egyetemes zsinat, de a keresztény hagyományban a közösségi megkülönböztetés, az apostoli tekintély és a vitás kérdések tanácskozás útján való rendezésének alapvető mintája lett.

Ókeresztény helyi és tartományi zsinatok

Az első nikaiai zsinat ikonográfiai ábrázolása. A képi hagyomány nem a történeti ülésrend pontos rekonstrukciója, hanem a nikaiai hit későbbi egyházi recepcióját is jelképesen megjeleníti.

Az első nikaiai zsinat ortodox keresztény ikonon.

A 2–3. századtól kezdve helyi és tartományi zsinatokat tartottak fegyelmi, liturgikus és tanbeli kérdésekben. Ezek a zsinatok gyakran regionális vitákat rendeztek: a húsvét időpontjáról, a bűnbánati fegyelemről, az eretnekségek megítéléséről vagy a püspöki tekintély gyakorlásáról.

A 4. századtól a kereszténység birodalmi helyzetének megváltozása lehetővé tette nagyobb, az egész egyház életét érintő zsinatok megtartását. Az első egyetemes zsinat, a nikaiai zsinat 325-ben ült össze. Melichár összefoglalása szerint a zsinat fő kérdései közé tartozott az arianizmus ügye, a húsvét egységes megünneplése és a meletiánus szakadás rendezése.

A zsinatok összehívása és elfogadása

A zsinatok összehívásának mechanizmusa történetileg változott. Az első egyetemes zsinatokat római császárok hívták össze vagy támogatták. Ez a késő antik birodalmi környezetben nem szokatlan jelenség, de nem azonosítható a modern állami egyházirányítás fogalmával. Nyugaton a középkor folyamán fokozatosan erősödött a pápai összehívási és megerősítési jog hangsúlya. A latin katolikus egyházjog jelenlegi szabályai szerint egyetemes zsinatot csak a római pápa hívhat össze, és annak határozatai pápai jóváhagyás, megerősítés és kihirdetés után rendelkeznek kötelező erővel.

Egy zsinat elfogadottsága nem mindig volt azonnali. A későbbi egyházi hagyomány, a püspökök és részegyházak elfogadása, a liturgikus és hitvallási használat, valamint az adott egyház jogi döntései mind hozzájárulhattak ahhoz, hogy egy zsinat egyetemesnek vagy kötelező tekintélyűnek minősüljön. A felekezeti különbségek jelentős része éppen abból fakad, hogy ugyanazt a zsinatot a különböző egyházak eltérően fogadták el.

A zsinat mint konfliktuskezelő mechanizmus

A zsinatok történetében visszatérő mozzanat, hogy az egyházak tanbeli vagy fegyelmi konfliktusokat próbáltak közös döntéssel rendezni. Az arianizmus vitája a Fiú és az Atya viszonyáról szólt; a nesztoriánus vita Krisztus személyének egységét érintette; a khalkédóni vita Krisztus isteni és emberi természetének kapcsolatáról szólt; a képrombolás pedig a szentképek tiszteletének teológiai és liturgikus helyét kérdőjelezte meg.

A zsinatok e konfliktusokban nem csupán tiltó vagy büntető határozatokat hoztak. Hitvallási nyelvet alakítottak ki, meghatározták az egyházi közösség határait, szabályozták a liturgikus és fegyelmi életet, és gyakran politikai-társadalmi feszültségek közepette kerestek egyházi megoldást.

A zsinati határozatok jogi és teológiai természete

A zsinati határozatok súlya nem minden esetben azonos. Egy zsinat hozhat dogmatikai meghatározást, fegyelmi kánont, liturgikus szabályt, pasztorális útmutatást vagy szervezeti döntést. Ezek kötelező ereje eltérő lehet.

A katolikus teológiában a hit és erkölcs dolgában ünnepélyesen meghatározott tanítások különleges tekintéllyel bírhatnak. Az Egyházi Törvénykönyv szerint a püspökök testülete tévedhetetlenül tanít, amikor egyetemes zsinaton egybegyűlve, a római pápával közösségben, az egész egyház számára hit vagy erkölcs dolgában véglegesen elfogadandó tanítást nyilvánít ki. Ugyanez a kánon hozzáteszi, hogy tévedhetetlenül meghatározottnak csak az a tanítás tekintendő, amelyről ez nyilvánvalóan biztos.

A fegyelmi és kormányzati rendelkezések más természetűek. Ezek valódi jogi erővel bírhatnak, de változtathatók, módosíthatók vagy hatályon kívül helyezhetők. A zsinati dokumentumok értelmezésénél ezért figyelni kell arra, hogy a zsinat mit akart meghatározni: dogmát, fegyelmet, liturgikus rendet, pasztorális útmutatást vagy egy adott történeti helyzetre adott intézményi választ.

A Denzinger–Hünermann magyar kiadásának előszava is hangsúlyozza, hogy az egyházi megnyilatkozások dogmatikus értéke különböző, és egy adott szöveg kötelező ereje mindig a történeti és szövegösszefüggés alapján ítélhető meg.

Felekezeti megközelítések

A Katolikus Egyházban

Egyetemes zsinat

A Katolikus Egyház latin egyházjogában az egyetemes zsinat az a zsinati forma, amelyen a püspökök testülete ünnepélyes módon gyakorolja az egész Egyházra vonatkozó hatalmát. Egyetemes zsinatot csak a római pápa hívhat össze; ő elnököl rajta személyesen vagy képviselői útján, ő határozza meg a tárgyalandó kérdéseket és a zsinat rendjét, továbbá ő hagyja jóvá a határozatokat.

Az egyetemes zsinaton döntési szavazati joggal a püspöki testület tagjai vesznek részt. Más személyeket is meg lehet hívni, de szerepüket a legfőbb egyházi hatóság határozza meg. Ha az Apostoli Szék a zsinat ideje alatt megüresedik, a zsinat a jog erejénél fogva felfüggesztődik, amíg az új pápa folytatását el nem rendeli vagy fel nem oszlatja.

A zsinati határozatok csak akkor rendelkeznek kötelező erővel, ha azokat a zsinati atyákkal együtt a római pápa is jóváhagyja, megerősíti, és utasítására kihirdetik. Ez a katolikus felfogás szerint az egyetemes zsinatot a püspöki kollegialitás ünnepélyes gyakorlásaként értelmezi, de nem választja el a pápai primátustól.

A Püspöki Szinódus

A Püspöki Szinódus nem azonos az egyetemes zsinattal. VI. Pál pápa 1965-ben, a második vatikáni zsinat idején hozta létre az Apostolica sollicitudo kezdetű motu proprióval. Célja az volt, hogy a világ különböző részeiből kiválasztott püspökök rendszeresen segítsék a római pápát az egész Egyházat érintő kérdésekben.

Az Egyházi Törvénykönyv szerint a Püspöki Szinódus alapvetően tanácskozó testület: feladata a kérdések megvitatása és kívánságok kifejezése, nem pedig a döntéshozatal. Döntési hatalommal csak akkor rendelkezik, ha a pápa bizonyos esetekben kifejezetten felruházza ezzel; ilyen esetben is a pápa joga a döntések jóváhagyása.

Ferenc pápa 2018-ban az Episcopalis communio apostoli konstitúcióval újraszabályozta a Püspöki Szinódus működését, a meghallgatás, konzultáció, megkülönböztetés és végrehajtás szakaszainak hangsúlyozásával.

Részleges zsinatok

A latin kánonjog részleges zsinatnak nevezi a plenáris és a tartományi zsinatot. A plenáris zsinat egy püspöki konferencia valamennyi részegyházára vonatkozik, és akkor tartható meg, ha a püspöki konferencia az Apostoli Szentszék jóváhagyásával szükségesnek vagy hasznosnak ítéli. A tartományi zsinat egy egyháztartomány részegyházainak tanácskozása, amelyet a metropolita hív össze a szuffragáneus püspökök többségének beleegyezésével.

A részleges zsinatok saját területük számára kormányzati, elsősorban törvényhozói hatalommal rendelkeznek, de az egyetemes egyházjogot tiszteletben kell tartaniuk. Határozataikat a zsinat feloszlása után fel kell terjeszteni az Apostoli Szentszékhez, és csak akkor hirdethetők ki, ha az Apostoli Szentszék megvizsgálta őket.

A „nemzeti zsinat” a mai latin Egyházi Törvénykönyvben nem önálló fő kategória. Történeti és gyakorlati értelemben azonban olyan zsinatot jelölhet, amely egy királyság, ország vagy politikai közösség egyháztartományainak közös tanácskozása volt. A magyar egyháztörténetben ezért de facto beszélhetünk nemzeti zsinatokról, noha a mai latin kánonjog elsősorban plenáris és tartományi zsinatokról beszél.

Egyházmegyei zsinat

Az egyházmegyei zsinat a részegyház kiválasztott papjainak és más krisztushívőinek gyűlése, akik az egész egyházmegyei közösség javára segítséget nyújtanak a megyéspüspöknek. A zsinatot csak a megyéspüspök hívhatja össze, és ő az elnöke.

Az egyházmegyei zsinat tanácsadó testület. A zsinat ülésein az összes előterjesztett kérdést a tagok szabad tárgyalására kell bocsátani, de az egyetlen törvényhozó a megyéspüspök. A többi tag tanácsadói szavazati joggal rendelkezik, és a zsinati nyilatkozatokat és határozatokat csak a megyéspüspök írhatja alá és bocsáthatja közre.

Keleti katolikus egyházak

A keleti katolikus egyházakban a szinódusi intézmények a latin egyházjogtól eltérő szerepet töltenek be. A patriarchális és nagyérseki egyházakban a püspöki szinódus a sajátjogú egyház kormányzásának rendes szerve. Részt vehet törvényhozási, választási és bírói feladatokban is, a Keleti Egyházak Kánonjainak Kódexe szerint.

Az ortodox egyházakban

Az ortodox egyházak hagyományosan az első hét egyetemes zsinatot ismerik el: Nikaia I, Konstantinápoly I, Efezus, Khalkédón, Konstantinápoly II, Konstantinápoly III és Nikaia II. A katolikus hagyomány későbbi egyetemes zsinatait az ortodox egyházak általában nem tekintik egyetemes zsinatnak.

Az ortodox egyházkormányzatban nincs a római pápához hasonló egyetemes joghatóságú egyházi hivatal. A zsinatiság ezért az ortodox egyházi önértelmezés egyik alapvető eleme. Az egyházi egység a közös hit, az eucharisztikus közösség, a püspöki rend, az autokefál egyházak közötti kapcsolat és a zsinati elfogadás révén fejeződik ki.

A 20–21. századi ortodox világban fontos esemény volt a 2016-os krétai pánortodox zsinat, hivatalos nevén az Ortodox Egyház Szent és Nagy Zsinata. A zsinat 2016 júniusában Krétán ült össze, és többek között az ortodox diaszpóráról, az autonómia kérdéséről, a házasságról, a böjtről és az ökumenikus kapcsolatokról fogadott el dokumentumokat. Mivel több autokefál egyház nem vett részt rajta, a zsinat pánortodox tekintélyének megítélése az ortodox világban nem egységes.

Az ókeleti ortodox egyházakban

Az ókeleti ortodox egyházak – köztük a Kopt ortodox egyház, a Szír ortodox egyház, az Örmény apostoli egyház, az Etióp ortodox tewahedo egyház, az Eritreai ortodox tewahedo egyház és a Malankárai ortodox szír egyház – az első három egyetemes zsinatot fogadják el: Nikaia I-et, Konstantinápoly I-et és Efezust.

Ezek az egyházak Khalkédónt nem fogadják el. Emiatt gyakran antikhalkédóni vagy prekhalkédóni egyházaknak nevezik őket. Saját krisztológiai önértelmezésükre többnyire a miafizita kifejezést használják. Ezt nem helyes egyszerűen azonosítani az eutükhészi monofizitizmussal, amely szerint Krisztus embersége mintegy feloldódik istenségében. A modern ökumenikus teológia ezért óvatosabban használja a „monofizita” elnevezést.

Az Asszír Keleti Egyházban

Az Asszír Keleti Egyház az első két egyetemes zsinatot, Nikaia I-et és Konstantinápoly I-et fogadja el. Az efezusi zsinatot nem ismeri el, mivel az Nesztoriosz elítéléséhez és a későbbi keleti szír hagyományt érintő vitákhoz kapcsolódik.

A protestáns egyházakban

A protestáns egyházakban a zsinat jelentése felekezetenként eltér. A református és presbiteriánus egyházakban a zsinat rendszerint képviseleti egyházkormányzati testület, amelyben lelkészi és világi tagok is részt vehetnek. A Magyarországi Református Egyházban a zsinat a legfőbb törvényhozó és intézkedő testület.

A reformáció utáni protestáns zsinatok közül különösen jelentős volt a dordrechti zsinat (1618–1619), amely a holland református egyházban az arminiánus-remonstráns vitát rendezte, és megfogalmazta a dordrechti kánonokat. A westminsteri zsinat vagy Westminster Assembly (1643–1652) az angol parlament megbízásából dolgozott, és megalkotta a Westminsteri hitvallást, valamint a nagyobb és kisebb katekizmust, amelyek a presbiteriánus és református hagyományban nagy tekintélyre tettek szert.

Az evangélikus egyházakban a „szinódus” sokszor nemcsak tanácskozást, hanem egyháztestet vagy egyházi szervezetet is jelenthet. Az anglikán egyházakban a zsinati kormányzás többnyire püspöki, papi és világi házak vagy kamarák együttműködésén alapul.

A protestáns hagyományok általában nagy tiszteletben tartják az első évszázadok hitvallásait és zsinatait, különösen az első négy vagy első hét egyetemes zsinatot. A zsinati tekintélyt azonban rendszerint a Szentírás elsődleges tekintélyének rendelik alá. Emiatt a régi zsinatok protestáns elfogadása nem azonos a katolikus vagy ortodox egyházak zsinati tekintélyfelfogásával.

Az első hét egyetemes zsinat

Az első hét egyetemes zsinat a keresztény teológia és egyháztörténet közös örökségének központi része. Különösen fontosak a Szentháromságról, Jézus Krisztus személyéről, Mária istenanyaságáról és a szentképek tiszteletéről szóló tanítások kialakulásában.

Egyszerű idővonal

325	381	431	451	553	680–681	787
Nikaia I	Konstantinápoly I	Efezus	Khalkédón	Konstantinápoly II	Konstantinápoly III	Nikaia II
A Fiú egylényegűsége az Atyával	A Szentlélek istensége	Krisztus személyének egysége	Két természet egy személyben	Khalkédón értelmezése	Két akarat Krisztusban	Képtisztelet

Összehasonlító táblázat

Sorszám	Zsinat	Év	Főbb kérdés	Katolikus elfogadás	Ortodox elfogadás	Ókeleti ortodox elfogadás	Asszír Keleti Egyház	Protestáns recepció
1.	Első nikaiai zsinat	325	A Fiú istensége; az arianizmus vitája; a Fiú egylényegűsége az Atyával.	igen	igen	igen	igen	általában igen, hitvallási alapként
2.	Első konstantinápolyi zsinat	381	A nikaiai hit megerősítése; a Szentlélek istensége.	igen	igen	igen	igen	általában igen, hitvallási alapként
3.	Efezusi zsinat	431	Krisztus személyének egysége; Mária mint Istenszülő; Nesztoriosz tanításának elutasítása.	igen	igen	igen	nem	több történeti protestáns hagyományban elfogadott krisztológiai alapként
4.	Khalkédóni zsinat	451	Krisztus egy személyben, két természetben.	igen	igen	nem	nem	általában elfogadott krisztológiai alapként, de nem tévedhetetlen zsinati tekintélyként
5.	Második konstantinápolyi zsinat	553	A khalkédóni krisztológia értelmezése; a „három fejezet” vitája.	igen	igen	nem	nem	változó; főként történeti és krisztológiai jelentőségű
6.	Harmadik konstantinápolyi zsinat	680–681	A monothelétizmus elutasítása; Krisztus két akaratának tanítása.	igen	igen	nem	nem	változó; a két akarat tanítása sok történeti protestáns teológiában elfogadott
7.	Második nikaiai zsinat	787	A szentképek tisztelete; a képrombolás elutasítása.	igen	igen	nem	nem	vegyes; a képtisztelet kérdése több protestáns hagyományban vitatott

Az első nikaiai zsinat központi fogalma a görög homoousziosz volt: a Fiú egylényegű az Atyával. Ez a megfogalmazás az arianizmus azon állításával szemben született, hogy a Fiú nem volna örök és nem volna lényegileg azonos Istennel.

Az efezusi zsinat Krisztus személyének egységét védte, és Máriát Istenszülőnek, görögül Theotokosznak nevezte. Khalkédón tovább pontosította a krisztológiai nyelvet: Jézus Krisztus egy és ugyanazon Fiú, valóságos Isten és valóságos ember, akit két természetben kell megvallani, „meg nem keveredve, változás nélkül, osztatlanul és elválaszthatatlanul”.

A Katolikus Egyház által egyetemesnek tekintett zsinatok

Katolikus sorszám	Zsinat	Év	Főbb témák
1.	Első nikaiai zsinat	325	A Fiú egylényegűsége az Atyával; arianizmus; húsvétszámítás.
2.	Első konstantinápolyi zsinat	381	A nikaiai hit megerősítése; a Szentlélek istensége.
3.	Efezusi zsinat	431	Krisztus személyének egysége; Mária istenanyasága.
4.	Khalkédóni zsinat	451	Krisztus két természete egy személyben.
5.	Második konstantinápolyi zsinat	553	A „három fejezet” vitája; Khalkédón értelmezése.
6.	Harmadik konstantinápolyi zsinat	680–681	A monothelétizmus elutasítása.
7.	Második nikaiai zsinat	787	A képtisztelet védelme.
8.	Negyedik konstantinápolyi zsinat	869–870	Phótiosz ügye; primátusi és egyházkormányzati kérdések.
9.	Első lateráni zsinat	1123	Az invesztitúraharc utáni rendezés.
10.	Második lateráni zsinat	1139	Egyházfegyelmi reform; szimónia; klérusfegyelem.
11.	Harmadik lateráni zsinat	1179	Pápaválasztási szabályok; egyházi reform.
12.	Negyedik lateráni zsinat	1215	Hitvallás; szentségtani tanítás; húsvéti gyónás és áldozás; egyházfegyelmi reform.
13.	Első lyoni zsinat	1245	II. Frigyes császár ügye; egyházpolitikai és keresztes hadjárati kérdések.
14.	Második lyoni zsinat	1274	A latin és görög egyház uniójának kísérlete; pápaválasztás.
15.	Vienne-i zsinat	1311–1312	A templomos rend ügye; reformkérdések.
16.	Konstanzi zsinat	1414–1418	A nyugati egyházszakadás megszüntetése; Wycliffe és Husz tanításának elítélése; reformkérdések.
17.	Bázel–ferrara–firenzei zsinat	1431–1449	Egyházi reform; zsinati és pápai tekintély vitái; uniós tárgyalások keleti egyházakkal.
18.	Ötödik lateráni zsinat	1512–1517	Egyházi reform a reformáció előestéjén.
19.	Tridenti zsinat	1545–1563	Katolikus tanítás a kinyilatkoztatásról, a megigazulásról, a szentségekről; egyházfegyelmi reform.
20.	Első vatikáni zsinat	1869–1870	Hit és ész; pápai primátus; pápai tévedhetetlenség meghatározott feltételek mellett.
21.	Második vatikáni zsinat	1962–1965	Az Egyház önértelmezése; liturgia; kinyilatkoztatás; ökumenizmus; vallásszabadság; az Egyház és a modern világ viszonya.

A katolikus egyetemes zsinatok listájában egyes késő középkori zsinatok státusa történetileg összetett. A konstanzi zsinat egyetemes zsinatként szerepel a katolikus hagyományban, de egyes határozatainak pápai jóváhagyása és dogmatikai súlya differenciált kérdés. A bázeli zsinat története szintén árnyalt, mivel a zsinat később Ferrarába, majd Firenzébe helyeződött át.

A pisai zsinat (1409) nem szerepel a Katolikus Egyház egyetemes zsinatainak hivatalos sorában. A nyugati egyházszakadás megoldására törekedett, de azzal, hogy a római és avignoni pápa helyett új pápát választott, rövid időre három párhuzamos pápai igénylő helyzetét eredményezte.

Magyarországi zsinatok

Magyarországon a középkorban és a kora újkorban számos egyházmegyei, tartományi és országos jelentőségű katolikus zsinatot tartottak. Ezek egyszerre voltak egyházi, jogi és társadalomtörténeti jelentőségű események.

Melichár Kálmán szerint a magyarországi nemzeti zsinatok közé sorolható többek között az 1092-es szabolcsi zsinat, amelyen Szent László király és a főnemesség is jelen volt, ezért vegyes zsinatként is értelmezhető. A szabolcsi zsinat külön magyar jogot alkotott például azzal, hogy az általános papi nőtlenségi tilalom mellett átmenetileg elnézte azoknak a magyar papoknak a szolgálatát, akik a tilalom előtt nősültek. Az 1279-es budai zsinat a kunok megtérítésével foglalkozott; Melichár szerint a zsinatnak figyelembe kellett vennie a kunok vándoréletmódját, ruházatát és hajviseletét. Az 1611-es nagyszombati zsinat több magyarországi ünnep időpontját is rögzítette.

A kora újkori katolicizmus történetében különösen fontosak voltak azok a zsinatok, amelyek a tridenti zsinat határozatainak helyi alkalmazását segítették elő. Tusor Péter szerint a tridenti zsinat mellett a helyi szinódusok is maradandó nyomot hagytak a kora újkori katolikus konfesszionalizáció arculatán; Magyarországon Oláh Miklós kezdeményezései után a 17. században egyházmegyei, tartományi és nemzeti zsinatok sora hozott fontos határozatokat.

Az 1611-es zsinat formailag esztergomi tartományi szinódus volt, de határozatai a kalocsai érsek-metropolita önkéntes elfogadása révén de facto a magyar primácia egészére vonatkoztathatók. Ide tartoznak Pázmány Péter 1630. és 1633. évi gyűlései, valamint Lippay György 1648-ban összehívott nagyszombati nemzeti zsinata is.

A magyarországi zsinati forráskiadás klasszikus művei közé tartozik Péterffy Károly Sacra concilia ecclesiae Romano-catholicae in regno Hungariae celebrata című gyűjteménye, Batthyány Ignác Leges ecclesiasticae regni Hungariae et provinciarum adiacentium című munkája és Szvorényi Mihály zsinati dekrétumokat összefoglaló műve.

Modern szinodalitás

A 20–21. századi katolikus szóhasználatban a szinodalitás nem csupán egy zsinati gyűlés megtartását jelenti, hanem az Egyház közös úton járásának, meghallgatásának, tanácskozásának és megkülönböztetésének teológiai fogalma is lett. A Nemzetközi Teológiai Bizottság 2018-as dokumentuma szerint a szinodalitás az Egyház életének és küldetésének olyan dimenziója, amelyben a hívők, a lelkipásztorok és a püspökök közösen keresik, miként kell tanúságot tenni az evangéliumról.

Ferenc pápa 2021-ben indította el a 2021–2024-es szinódusi folyamatot, amely a „szinodális Egyházért: közösség, részvétel, küldetés” témáját dolgozta fel. A folyamat helyi, kontinentális és egyetemes szakaszokból állt, és 2023-ban, majd 2024-ben a Püspöki Szinódus XVI. rendes közgyűlésével folytatódott. A záródokumentumot a szinódusi közgyűlés 2024. október 26-án hagyta jóvá, Ferenc pápa pedig jóváhagyta annak közzétételét.

Ferenc pápa 2024. november 24-i kísérő jegyzete szerint a záródokumentum a Püspöki Szinódus XVI. rendes közgyűlésének útját és gyümölcseit foglalja össze, és annak elfogadását kérte az Egyháztól. A dokumentum végrehajtási és befogadási folyamata 2025-től kezdve folytatódó egyházi feladatként jelenik meg.

A modern szinodalitás különösen a globális egyház helyzetében vált hangsúlyossá. Afrika, Ázsia és Latin-Amerika katolikus közösségeinek növekvő súlya, a migráció, a szekularizáció, az ökumenikus és vallásközi kapcsolatok, valamint a digitális környezet új missziós és kormányzati kérdéseket vetnek fel. A szinódusi folyamat egyik munkacsoportja kifejezetten a digitális környezetben való misszió kérdéseivel foglalkozott.

A zsinatok mint történeti és kánonjogi források

A zsinati iratok – határozatok, kánonok, naplók, levelek, jegyzőkönyvek – a keresztény egyháztörténet és a kánonjog fontos forrásai. Nemcsak az egyetemes zsinatok, hanem a tartományi, nemzeti és egyházmegyei zsinatok is feltárják, hogyan alkalmazták a hitbeli, fegyelmi és jogi elveket konkrét történeti helyzetekben.

A hispán világ 1300 és 1700 közötti zsinatait feldolgozó modern kutatás például több mint hatszáz törvényhozó egyházi gyűlést azonosított Kasztília, Aragónia és a spanyol gyarmati területek történetében. Ezek a zsinatok a helyi és regionális egyházigazgatási jog, a kánonjogi alkalmazás és a társadalmi szabályozás történetéhez is fontos adatokat nyújtanak.

A zsinati forráskiadások közül kiemelkedik Giovanni Domenico Mansi Sacrorum conciliorum nova et amplissima collectio című gyűjteménye, a Collectio Lacensis, valamint Eduard Schwartz Acta Conciliorum Oecumenicorum sorozata. A zsinattörténet klasszikus feldolgozásai közé tartozik Karl Joseph von Hefele Conciliengeschichte című munkája, amelynek angol fordítása A History of the Councils of the Church, from the Original Documents címmel jelent meg.

Kritikák és viták a zsinatok körül

A zsinatok körül már a korai egyháztörténetben is voltak viták. Egyes viták tanbeli természetűek voltak, mások az összehívás, az elnöklés, a részvétel, a politikai befolyás vagy a későbbi elfogadás kérdéséhez kapcsolódtak.

A zsinati tévedhetetlenség kérdése különösen a katolikus teológiában igényel pontosítást. A katolikus tanítás szerint nem minden zsinati mondat, történeti megállapítás vagy fegyelmi kánon tévedhetetlen. A tévedhetetlenség csak meghatározott feltételek mellett, hit és erkölcs dolgában, véglegesen előterjesztett tanításra vonatkozhat.

A politikai befolyás kérdése szintén visszatérő téma. Az ókori zsinatoknál a császári szerep, a középkori zsinatoknál a pápai, királyi vagy császári érdekek, a kora újkori zsinatoknál pedig a konfesszionalizáció és az állami egyházpolitika összefüggései vetnek fel értelmezési kérdéseket. Ezeket a jelenségeket történeti kontextusban kell vizsgálni, nem a modern állam és egyház szétválasztásának kategóriáit automatikusan visszavetítve.

A zsinatok történetének bemutatásakor kerülendő az a leegyszerűsítés, amely a zsinatokat kizárólag hatalmi vagy büntető intézményként ábrázolja. A zsinatok valóban hoztak elítélő és fegyelmi határozatokat, de emellett hitvallásokat fogalmaztak meg, tisztázták a keresztény tanítás nyelvét, szabályozták a liturgikus és pasztorális életet, rendezték az egyházi kormányzatot, és gyakran konkrét társadalmi problémákra kerestek választ.

Szintén kerülendő a mai politikai kategóriák visszavetítése az ókori és középkori zsinatokra. Az első egyetemes zsinatok császári környezetben ültek össze, de a császári részvétel nem azonosítható a modern állami beavatkozás fogalmával. Ugyanígy a középkori és kora újkori zsinatok világi hatalommal való kapcsolata sem érthető meg az adott kor jogi, társadalmi és vallási kereteinek figyelembevétele nélkül.

Az ökumenikus értelmezésben a közösen elfogadott zsinatok kiemelt jelentőségűek. Az első három zsinat közös az ókeleti ortodox, ortodox és katolikus hagyomány jelentős részében; az első hét zsinat pedig a katolikus és ortodox hagyomány közös alaprétegéhez tartozik. Ezért a régi zsinati hagyomány az ökumenikus párbeszéd egyik fontos kapcsolódási pontja.

Lásd még

• Egyetemes zsinat
• Püspöki szinódus
• Egyházi Törvénykönyv
• Kánonjog
• Nikaia–konstantinápolyi hitvallás
• Szentháromság
• Krisztológia
• Egyháztörténet
• Ökumenizmus

Források

Elsődleges források és forráskiadások

• Codex Iuris Canonici / Az Egyházi Törvénykönyv. Ford. Erdő Péter. Budapest: Szent István Társulat, 1985.
• Denzinger, Heinrich – Hünermann, Peter: Hitvallások és az Egyház Tanítóhivatalának megnyilatkozásai. Magyar kiadás.
• Tanner, Norman P., szerk.: Decrees of the Ecumenical Councils. London–Washington, D.C.: Sheed & Ward – Georgetown University Press, 1990.

Magyar nyelvű szakirodalom

• Előd István: Katolikus dogmatika. Budapest: Szent István Társulat, 1978.
• Jedin, Hubert: Zsinatok története. Budapest: Ecclesia, 1998.
• Melichár Kálmán: A zsinatok. Budapest: Szent István Társulat, 1932.
• Schütz Antal: Dogmatika. A katolikus hitigazságok rendszere. Budapest: Szent István Társulat, 1937.
• Tusor Péter: „Nemzeti zsinat, 1648. Katolikus rendi autonómiatörekvés a kora újkori Magyarországon”, in: Katolikus zsinatok és nagygyűlések Magyarországon a 16–20. században. Pécs, 2014.

Modern szakirodalom

• Deardorff, Max: Synods and Councils of the Hispanic World, 1300–1700. Max Planck Institute for Legal History and Legal Theory Research Paper Series, No. 2022-14.
• Hefele, Karl Joseph von: A History of the Councils of the Church, from the Original Documents. Edinburgh: T. & T. Clark, 1896.
• O’Malley, John W.: What Happened at Vatican II. Cambridge, MA: Harvard University Press, 2008.
• O’Malley, John W.: Trent: What Happened at the Council. Cambridge, MA: Harvard University Press, 2013.
• O’Malley, John W.: Vatican I: The Council and the Making of the Ultramontane Church. Cambridge, MA: Harvard University Press, 2018.

További információk

• Az Egyházi Törvénykönyv latin/angol szövege a Vatikán honlapján
• VI. Pál: Apostolica sollicitudo
• Ferenc pápa: Episcopalis communio
• Synod 2021–2024
• Official Documents of the Holy and Great Council of the Orthodox Church
• Orthodox Church in America: The Councils
• World Council of Churches: Oriental Orthodox Churches
• Pro Oriente: Assyrian Church of the East
• Wikimedia Commons: Ecumenical councils