Ocelot

Ocelot
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Ferae;
Rend:	Ragadozók (Carnivora);
Alrend:	Macskaalkatúak (Feliformia);
Család:	Macskafélék (Felidae);
Alcsalád:	Macskaformák (Felinae);
Nem:	Leopardus;
Faj:	L. pardalis;
Tudományos név
	Leopardus pardalis; Linnaeus, 1758
Szinonimák
	Felis pardalis;
Elterjedés
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Ocelot témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Ocelot témájú médiaállományokat és Ocelot témájú kategóriát.

Az ocelot vagy párducmacska (Leopardus pardalis) a ragadozók (Carnivora) rendjébe, azon belül a macskafélék (Felidae) családjába tartozó faj.

Neve az azték nyelv ocēlōtl szavából származik, amely eredetileg a jaguárt (Panthera onca) jelölte. A helyi spanyol és portugál nyelvben helytől függően több elnevezése is ismeretes: jaguatirica (Brazília), jaguarete (Paraguay, Argentína), tigrillo (Ecuador), cunaguaro (Venezuela), manigordo (Costa Rica, Panama).

Előfordulása

Az ocelot Chile kivételével minden dél- és közép-amerikai országban előfordul, elterjedésének déli határa Észak-Argentína, északon pedig Texas és Arizona. Sokféle élőhelyen előfordul, így hegyvidéken, esőerdőkben, félsivatagokban, bozótosokban. Egyedül a nyílt területeket kerüli.

Alfajok

A jelenleg ismert alfajok az alábbiak:^[1]

Leopardus pardalis aequatorialis – az Andok északi vidéke
Leopardus pardalis albescens – Texas, Mexikó
Leopardus pardalis melanurus – Venezuela, Guyana, Trinidad, Barbados, Grenada
Leopardus pardalis maripensis – Venezuelától Guyanáig
Leopardus pardalis mitis – Dél-Brazília, Paraguay, Argentína
Leopardus pardalis nelsoni – Mexikó
Leopardus pardalis pardalis – Amazonas-medence
Leopardus pardalis pseudopardalis – Kolumbia, Venezuela
Leopardus pardalis pusaeus – Ecuador
Leopardus pardalis sonoriensis – Arizona, Mexikó
Leopardus pardalis steinbachi – Bolívia

Megjelenése

Az ocelot bundája alapvetően homokszínű-világosbarna (minél nyíltabb területen él, annál világosabb) számos fekete folttal, amelyek a hátán és a fejrészen vízszintes csíkokká állnak össze, és a farkon is nagyon sűrűek. A has alja piszkosfehér-krémszínű. Közeli rokonaitól, az oncillától és a margay-tól mindössze nagyobb méretei különböztetik meg. Testhossza 55-101,5 centiméter, farka 27-45 centiméter hosszú, magassága a vállaknál 45 centiméter, testtömege 6,6-18,6 kilogramm körül mozog. A hímek nagyobbak.

Életmódja

Az ocelotok magányos, territoriális állatok. A nőstények átlagosan 9 négyzetkilométeres területet tartanak fenn, amit védelmeznek a betolakodó nőstényekkel szemben, míg a hímek jóval nagyobb (akár 35 négyzetkilométeres) territóriuma több nőstényével van átfedésben. Az állatok szagjelzésekkel kommunikálnak, így jelölik ki birodalmuk határait és adják az ellenkező neműek tudtára, ha készek a párzásra. Az ocelotok nyávogni is tudnak.

A faj főleg éjszaka aktív, ekkor vadászik. Bár jól mászik fára, elsősorban a talajon kutat rágcsálók, oposszumok, majmok, hangyászok, hüllők és más kis- és közepes termetű állatok után. Az esős időszakban a megnövekedett hal- és rákállományt dézsmálják meg.

Szaporodása

Poligín, a hím rendszerint a területével átfedésben lévő nőstényekkel párzik. A trópusi övezetben élő ocelotok bármikor szaporodhatnak, de a kölykök elsősorban a szeptember–novemberi időszakban jönnek a világra. A nőstények 4-6 havonta termékenyek. 79-85 napos vemhességet követően születik meg az egy vagy két kölyökből álló alom. A nőstény körülbelül egyéves korukig neveli egymaga utódait, és még egy évig megtűri őket területén. A kandúrok 2, a nőstények 1 éves korukra érik el az ivarérettséget.

Természetvédelmi helyzete

Az 1980-as években az ocelot a már az azték időkben is nagyra értékelt bundája ismét divatba jött, ekkor évente 200 000 állatot pusztítottak el. A másik véglet az volt, hogy az alapvetően vad és kiszámíthatatlan természetű fajt házikedvencként próbálták tartani. A hatásos védelemnek köszönhetően ma már biztosítottnak tűnik a szép bundájú állat jövője. Mindazonáltal a hosszú vemhesség, a kis almok és az élőhely pusztulása miatt továbbra is veszély fenyegeti. Az ocelot szerepel a CITES I. függelékében.

Jegyzetek

↑ Wozencraft, W. C. (2005. november 16.). Wilson, D. E., and Reeder, D. M. (eds) (ed.). Mammal Species of the World (3rd edition ed.). Johns Hopkins University Press. 539. o. ISBN 0-8018-8221-4. {{cite book}}: |edition= has extra text (súgó); |editor= has generic name (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerkesztőfelsorolás (link)

Források

"A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2011. november 23.
"A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2010. január 26.
Csodálatos állatvilág. (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó. 2000. ISBN 963-86092-0-6. {{cite book}}: Unknown parameter |extra= ignored (súgó)
"Animal Diversity Web – Leopardus pardalis". Hozzáférés: 2007. április 24.
Képek és videók az ocelotról

Galéria

A seattle-i Woodland Park Zoo ocelotja

Macskafélékportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Wozencraft, W. C. (2005. november 16.). Wilson, D. E., and Reeder, D. M. (eds) (ed.). Mammal Species of the World (3rd edition ed.). Johns Hopkins University Press. 539. o. ISBN 0-8018-8221-4. {{cite book}}: |edition= has extra text (súgó); |editor= has generic name (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerkesztőfelsorolás (link)

[1]